A napokban olvastam egy jó gondolatot:
 

Elgondolkodtatott, hogy szakmai szemmel mit csináltam jól, vagy mikor kellett volna más döntést hoznom, vagy ha most kezdeném, akkor mit tanácsolnék önmagamnak. Alapvetően elégedett vagyok a bejárt utammal, ezért úgy gondolom te is olvashatsz pár hasznos gondolatot tőlem. 

1. Nem mindegy milyen eszközzel kezded!
Sokan adnák azt a tippet, hogy teljesen mindegy, hogy mivel, csak fotózz, hiszen ma már a telefonod is több, mint elfogadható képminőséget tud produkálni (megfelelő fényviszonyok mellett), de ezzel nem értek egyet, inkább úgy mondanám, hogy válassz egy megfelelő fényképezőt! Egy telefonban nem lehet olyan szabadon kezelni a beállításokat, ami segít megérteni az egésznek a fizikáját, logikáját. Tudom, vannak alkalmazások, amikkel "pro" módba lehet kapcsolni, de azért az nem olyan. Amikor szüleimtől megkaptam az első masinámat, akkor szerencsére megkérdezték, hogy mire vágytam és azt kell mondanom, hogy tökéletes volt a választás. Panasonic Lumix FZ-150 típusom lett, az alábbi 3 fő szempont miatt.

- Ne legyen cserélhető objektíves, hiszen nem akartam utána csillagászati összegeket költeni objektívekre, akkor még fogalmam sem volt, hogy ebből egyszer pénzt keresek majd, csak egy fiatal srác hobbija volt.
- Lehessen manuálisan fókuszt állítani, ugyanis az akkori MILC kategóriájú gépekből ezt nem tudta mindegyik. Ezt ma már nem tartom annyira fontosnak, de akkor teljesen szabad kezet akartam.
- Lehessen a 3 alapvető beállítást megadni manuálisan. Záridő, rekeszérték és érzékenység. Kellenek és pont. Sok fényképezőgépben ezek csak félautómata módban voltak használhatók, úgy viszont nem lehet megtanulni fotózni, ugyanabból az okból, amiért a telefon sem alkalmas erre.
Ezek nem nagy igények, sok fényképező tudja már, de úgy tanulhattam meg az alapokat, hogy hamar kizártam az eszköz által kínált automatizmust.

2. Mindegy mit, csak fotózz!
Szó szerint, teljesen mindegy! Ha van a közeledben patak, vagy tó, akkor annak a vizét el lehet mosni hosszú záridővel. Ha megkéred egy barátodat, akkor tudsz vele portrét gyakorolni. Menj ki a mezőre és fotózz naplementét. Egy szaladgáló kutyával megtanulhatod, hogyan ragadd meg a pillanatot. Szedj össze otthon lámpákat és világítsd be, ahogyan egy tálba csöpög a víz. Nincs olyan téma, ami hülyeség lenne, hiszen minden kattintással tapasztalatot gyűjtesz és egyre otthonosabban kezeled majd a fényképeződet.

Ez volt az első képem. A házunk mögötti mezőn, a naplementében készült:



3. Türelem!
Nagyon sokáig nem állsz majd még készen arra, hogy komoly munkákat vállalj, rengeteget kell gyakorolni. Ha van ismerősöd, aki tud ebben segíteni, akkor rendezvényeken, sporteseményeken is fényképezz! Ugyanakkor a legjobb, ha találsz egy tapasztalt fotóst, aki a szárnyai alá vesz és tanít. Én mielőtt saját nevemmel esküvőt vállalhattam, addigra másodfotósként legalább 40 lagzin dolgoztam és utána mozogtam magabiztosan. Hiába nem emberéletekről van szó, a fotósnak is van felelőssége a munkája során, ezért csak akkor vágj bele komoly feladatokba, amikor magadat is késznek érzed, nem csak a géped képes rá. Hidd el megéri a türelem és a gyakorlás, mert így mire odáig jutsz, minden megrendelőd elégedett lesz.

4. Ismét mindegy mit, csak fotózz!
Ha már munkákat kapsz és szalad a szekér, akkor se elégedj meg ennyivel, próbálj ki új dolgokat! Lehet, hogy mázlid van és olyan témával kezdted, ami téged a későbbiekben boldoggá fog tenni, de ezt nem tudhatod, amíg nem fotóztál mást. Én az esküvőkből, rendezvényekből és ételek fotózásából éltem, de szerencsére kipróbáltam mást is. Fotóztam stúdióban pár munkát, de nem élveztem. Fotóztam babákat, de nem volt nekem való. Fotóztam sportot és bumm, megtaláltam. Megélnék anyagilag más megrendelésekből is, de ebben érzem azt, hogy a legjobb akarok lenni.

5. Soha ne felejtsd el, hogy miért kezdted el!
Valószínűleg nem azért szerettél meg fotózni, mert a pénzkereseti lehetőséget láttad benne, hanem mert élvezted. Próbáld meg tehát mindig élvezni, mert csak úgy van értelme!

5+1. Tartsd rendben a fotóidat!
Mindent ments el olyan helyre, ahol később is megtalálálod. Találj ki egy rendszert, amiben logikusan eligazodsz. Én például mindig a dátumot írom előre, majd az eseményt a mappák, illetve fájlok neveibe. Évekkel később jópofa lesz visszanézni, hogyan kezdődött az utad.

Nézd meg az ehhez a témához kapcsolódó videómat
és ha tetszett, iratkozz fel a csatornámra!