Az én munkám kifejezetten a figyelemfelkeltésről szól. Azért készítem a képeket és a különböző tartalmakat, hogy a követők tetszését elnyerjem, legyen szó a saját közösségi oldalamról, vagy akár a kézilabdában végzett munkámról, minden nap az a cél, hogy a lehető legjobban terjedjenek a posztok. Amikor valamit feltöltök, annak valójában csak akkor van értéke, ha az sok emberhez eljut, és sokan kedvelik. Egyre többet gondolkodom azon, hogy manapság 2021-ben, amikor mindenki az interneten él, mennyire lehet valaki őszíntén kreatív és mennyire szól még a munkám, a fotózás a művészetről? Azt szoktam mondani, hogy szerencsés vagyok, mert a hobbim a munkám, de hogy lehetne ez a hobbim, amikor a posztokat az határozza meg, hogy mit várnak el az emberek? Néhány évvel ezelőtt talán még egészségesebb volt az egyensúly az online lét és a hobbi között, de mostanra ez felborulni látszik, mert az Instagramhoz és Facebookhoz hasonló oldalak ilyen irányba terelnek minket, hozzátenném, hogy mindezt nagyon ügyesen csinálják.



Hogyan is működnek manapság ezek az oldalak? A regisztráció ingyenes, mégis dollár milliókat keresnek, akik kitalálták. Nincsen fizikai termék, amit értékesítenek, így csak egy dologgal tudnak kereskedni, mégpedig a felhasználók figyelmével. Nézzünk egy példát. Feltöltjük a legjobbnak gondolt képünket és biztosak vagyunk benne, hogy sok lájkot fog kapni. Nézegetjük is, hogy milyenek a reakciók, hány lájknál tart a poszt, de kevesebb, mint reméltük. Ráküldünk egy fizetett hirdetést, mert több figyelmet szeretnénk kapni rá, ami el is éri a kívánt hatást, az algoritmusok már szeretnek minket, pörögnek a statisztikák. Fizettünk az emberek figyelméért, de mivel nem szeretnénk mindig pénzt költeni, elkezdjük a tartalmainkat úgy alakítani, hogy az a követőknek tetszen, azt tesszük ki, ami a népszerű. Egyre kevésbé posztoljuk azt, amit valójában szeretünk, de egyre több a követőnk és ettől boldogok vagyunk, hiszen sikeresnek érezzük magunkat. Ez a körforgás viszont kialakít egyfajta függőséget, amitől többet és többet akar kapni belőle. A kérdésem, hogy ez a fajta boldogság és sikerérzet mennyire valódi? Én úgy látom, hogy örökké elégedetlenek leszünk, mert teljesen mindegy, hogy százak, tízezrek, vagy milliók követnek minket, hiszen hol van az a pont, amikor azt tudjuk mondani, hogy elég? Ha magamból indulok ki, akkor nincsen ilyen pont. Ha lesz 10.000 követőm, akkor az új célom 50.000 lesz és így tovább. Félreértés ne essék, nem arról szól ez az írás, hogy ellene lennék a közösségi oldalaknak, sőt igencsak irónikus lenne, mivel ebben dolgozom minden nap és tényleg rengeteg hasznos oldala van, inkább csak azt mondom, hogy tudni kell jól használni és nem szabad hagyni, hogy átvegye az uralmat a kreativitásunk fölött. Sok mindent sajnos nem tudunk irányítani az életben, de ezt éppen igen. Hogy személyesen én mit teszek ezért? Nagyjából azt is, amit most olvasol. Olyan témákat dolgozok fel, amik érdekelnek, amikkel kikapcsolódok és ezektől töltődik bennem a művészi oldalam. Írok egy blogbejegyzést, készítek egy videót, fotózok valamit kedvtelésből, akár előveszek ehhez egy 40 éves orosz kamerát és fűzök bele 36 kocka filmet, sőt mostanában próbálgatom a digitális rajzolást is. Nem vagyok profi ezekben a témákban, de mind hozzátesznek ahhoz, hogy szeressem amit csinálok és nem utolsó sorban fejlődök is, új dolgokat tanulok meg, amiktől többnek érzem magam. Összességében ezek az apróságok védenek meg a kiégéstől. Amíg a szabadidőmet így hasznosítom, akkor tényleg azt tudom mondani, hogy a munkám a hobbim, mert tényleg szeretem ezt csinálni.

Milyen zárszó lenne ezek után, ha azt kérném, kövesd be Instagram oldalamat, mert olyan boldognak és sikeresnek érezném magam, ha több követőm lenne?