Korábban is már úgy fogalmaztam, hogy egy álmom válik valóra azzal, hogy a Fotoplus és a Nikon mögém állt. Olyan eszközökkel fotózhatok így, amikkel nem lehet kifogás. Eddig is kaptam csúcskategória vázat, vagy komoly objektívet, de amit az elmúlt napok válogatott meccseire összerakott nekem a Fotoplus és a Nikon, az valami teljesen eszméletlen volt! Ezekkel aztán tényleg nem lehet kifogás! Végigmegyek rajtuk, elmesélem a tapasztalatokat röviden.

Nikon Z8

A váz, amit már nagyon ki akartam próbálni. Szándékosan nem a Z9-et vittem most magammal, hanem a 8-ast. Annyi mindent tud, hogy ez túl szépen hangzik, hogy mind igaz legyen, és biztos voltam benne, hogy valami azért nem lesz annyira habos torta. A Z9-el lenyomtam pár eseményt, többek között tavaly a jégkorong VB-t is, akkor több hétig volt nálam. Nagyon jól belaktam és igazi munkagép volt, az akkumulátor pedig egyszerűen hibátlan volt és éppen ez az amitől féltem a Z8 használatakor. Top funkciók, másodpercenként 20 kép egy viszonylag hideg környezetben és meg sem kottyant az akksinak. Egy meccset egy akksival bátran, bőven lefotóztam, sőt! Még bírta volna tovább is, szóval az egyetlen terület, amivel kapcsolatban kétségeim voltak, remekül bizonyított. A másik kérdés az volt, hogyan fog állni a kezemben, az én átlagosnak mondható markomban tökéletesen elfér, kisujjamnak is marad hely, hibátlan. A korábban sokat használt D850 méretéhez tudnám hasonlítani talán. Hibázni ez sem tud, mint a nagytesója, a Z9, már-már nem is kihívás vele elkapni a tökéletes pillanatot. Összességében olyannyira tetszik a Z8, hogy ha feltöröm a malacperselyt, akkor megvan mire fog menni a tartalma.

NIKKOR Z 400mm f/2.8 TC VR S

A nagyfiú. Hokira szerintem a 300mm lenne a tökéletes nagy tele, de ha adódik a lehetőség, hogy egy ilyen csodálatos objektívvel dolgozzon az ember, akkor nem gondolkodik, lecsap rá. Nem is kell mondanom milyen izgalommal tettem a vázra ezt a hatalmas lencsét, majd vettem szemhez, majd mekkora ámulattal kattintottam vele az első képektől az utolsóig. Hihetetlen... A sebessége, a pontossága, a képi minősége, a háttérmosása, mindene. Mondjuk a súlya tekintélyt parancsoló, de hozzá vagyok szokva, éppen annyi, mint az 5 hetes lányom, azaz 4,1 kg a vázzal. Tartani egy idő után combos, viszont meglepően jól lehet követni vele még a gyors eseményeket is. Monopodot miért nem használok? Mert nekem azzal kényelmetlen, azzal nem tudom olyan pontosan témán tartani, én inkább fáradok, de jobb így az eredmény. Mielőtt használni kezdtem, az alapvető hozzáállásom az volt, hogy biztosan le fog esni az állam, de kérdés, hogy mennyire lesz sok, túl nagy, túl hosszú. Most pedig azt mondom, hogy miután megéreztem, hogy milyen szituációkhoz praktikus, utána rengeteg hasznos képet öntött ki magából. Olyan közeli akcióképeket is lát, amihez a 70-200mm túl rövid, olyan helyzetekből is átlát a pálya túloldalára, ami eddig nem volt opció.


1/2000, ISO 3200, F2.8

1/2000, ISO 3200, F2.8
Továbbra is tartom, hogy a 300mm egy még élhetőbb, talán kényelmesebb gyujtótáv lenne jégkorongra, de a Z szériának ezen darabja sajnos még nem született meg. Egy biztos, hatalmas élmény ezzel a monstrummal fotózni, remélem lesz még rá lehetőségem.

NIKKOR Z 135mm f/1.8 S Plena

Álljunk meg és tisztázzuk, hogy ez nem egy munkaeszköz. Ez egy ékszer, egy mérnöki csúcstermék. Feltekered a vázra és mosolyogsz, már mielőtt exponálsz, mert ez már akkor jó. Az a finomság, ahogyan a gyűrűi tekerednek, az a gyors és pontos fókusza egyszerűen levett a lábamról. Nem sokan használják ezt sportfotózásra, az biztos, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy egy olyan területen, ami tulajdonképpen létidegen neki, hogyan teljesít. Lassabban fotóztam ezzel, de a legjobb értelemben mondom ezt. Átgondoltam, hogy milyen témát érdemes és milyen távolságban kellene lennem, hogy ki tudjam használni az előnyét. Nem fotózhatok minden nap ilyen csodálatos objektívvel, úgyhogy igyekeztem hasznosan tölteni a közös időt vele. Nyílván az f1.8 az, ami a legvonzóbb ebben, így nem is rekeszeltem le, hagytam végig teljesen nyitva, ha már bele akarok erőltetni egy idegen környezetet, akkor legyen kövér az a lúd, feszegessük a határait. Ez a csoda, teljesen nyitva is olyan éles képet csinál, amilyet még soha nem tapasztaltam. Nem túlzás, nem nagyzolás, így van! Szeretek sportban is portrézni, na ezzel kiélhettem magam, de még akcióra is tökéletes! Nyílván nem adja meg azt a mobilitást, mint egy zoom obi, nem tudnám a galériám akciókép mennyiségét megcsinálni vele, de ha a megfelelő távolságban történnek az események, akkor azt brutálisan rajzolja le.


1/800, ISO 1000, F1.8

1/1000, ISO 1000, F1.8

1/2000, ISO 1600, F1.8
Van a Lightroomnak az új háttérelmosós funkciója, na ez megcsinálja a való életben, de olyanra, hogy élmény a szemnek nézni a vele készült képeket.

NIKKOR Z 14-24mm f/2.8 S

Nagyon nagy regényt erről nehéz lenne írni, ismerjük mit tud, korábban is volt már a kezemben. Ez nekem a kiegészítő objektív, ami vagy egy csarnok totálra, vagy egy közeli pályán kívüli pillanatra, vagy a plexi melletti akciókra alkalmas. Nyílván itt a "drasztikusabb" 14-es véget szeretem használni, az ad egy olyan hatást, ami érdekes a szemnek.


1/320, ISO 2500, F2.8

1/1250, ISO 2000, F2.8

Ezeken kívül még két másik objektív volt nálam, a sajátjaim, a NIKKOR Z 70-200mm f/2.8 VR S, amivel a képeim és a galériám zömét készítem, illetve a NIKKOR Z 24-70mm f/2.8 S, amivel pedig az általánosabb eseményfotós pillanatokat készítem, amikor szükséges a zoom objektív mobilitása.
Nagyon szeretem ezeket is, de már annyi képemet mutattam ezekkel, hogy most nem is ragadnék itt le, illetve most igyekeztem inkább a különlegesebb darabokból kihozni amit tudtam.
Közösségi oldalaimra fogok feltenni még több képet amik ezekkel készültek.

Ismételten, sokadszor, nagyon szépen köszönöm a Fotoplus, illetve a Nikon csapatának, hogy támogatnak, meseszerű nekem ez az együttműködés, nagyon hálás vagyok!